|
Orbán Béla:
Shabbat Jitró -Krisztus Testének az egysége- Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szombati alkalmán 2014. január 18. Tórai rész: 2.Mózes 18,1-20,23 Haftara: Ézsaiás 6,1-7,6;9,5-6
Jitró (Jetró), Mózes apósa, Isten barátja – ez a jelentése ennek a névnek héberül. Megtörtént Amálek legyőzetése (amikor Mózes felemelte a kezét, akkor a nép győzött) és ott Mózes oltárt épített és azt elnevezte Jahve Nisszi-nek (az Úr az én Zászlóm). Nisszi, nászi, nábi – mindezekben a szavak gyökében ott van a jövőre mutató prófécia. Egykor, amikor ez a közösség kezdetét vette, akkor Jahve Nisszi szolgálat név alatt volt, de emberi gyengeségemből azt mondtam, hogy a Jahve nevet a zsidóság nem szereti sem hangoztatni, sem írni, míg a Nisszi szóról a keresztényeknek fogalmuk sincs, hogy mit jelent, így e kettő együtt csak zavarokat okozott volna. Már így is van elég zavar a fogalmak között, akár Jesua és a Jézus név között, a két szó tartalma és azonossága révén. Azt hiszik, hogy ezzel elkülönülni, különcködni vagy különbködni akarunk és valami extrát akarunk villogtatni a héber szavakkal. Jahve Nisszi, ez a mi feladatunk. Isten a mi Zászlónk, zászlókként Zászlót emelni, vagyis Krisztust felemelni, Izráelnek, a népek zászlajának a feladata. Krisztus nem más, mint Jahve Nisszi, ahogy az a 2.Mózes 17. könyvének a 14. versében olvasható. Mint minden győzelemnek, ennek az amálekiták feletti győzelemnek is elment a híre, mert minden egyes embert, aki Isten népéhez, Krisztus Testéhez tartozik, ma is figyelik. Minden ember figyeli, hogy mi történik veled. Ne hogy azt hidd, hogy nem látják a te utadat és nem figyelik, hogy mi van veled! Sokszor csak szótlanul figyelik a következő lépésedet, jó vagy rossz szándékkal. Minden hívő ember, aki Isten mellett és Krisztus uralma alatt van, vagy zsidóként Isten akaratában jár, az egy kiemelt helyen van, ahonnan figyelik. Sokan kíváncsiak a gyengéire, vagy arra, hogy mi lesz a következő lépése. Ez jó és rossz egyben. Jó, mert bizonyságként lehet követendő, viszont rossz, ha gyengeségben találtatik, akkor támadás fogja érni. Ez családon belül éppúgy előfordul, mint közösségben, Krisztus Testében és népében. Attól még, hogy nem szólnak hozzád, az nem jelenti azt, hogy nem figyelnek rád – csak nem mindegy, hogy hogyan! („Férjhez ment a lányom” – figyelnek és várják, hogy a saját akaratukat érvényesítsék, vagy hálát adnak Istennek, hogy végre ő is Isten rendjében, egy házasságban van.) Jitró, Mózes apósa találkozik Mózessel, a vejével és jó tanácsokkal látja el. 18:13-17: „És lőn másod napon, leűle Mózes törvényt tenni a népnek; a nép pedig áll vala Mózes előtt reggeltől estig. S a mikor látja vala Mózes ipa mind azt, a mit ő a néppel cselekedék, monda: Mi dolog az, a mit te a néppel cselekszel; miért űlsz te egymagad, mind az egész nép pedig előtted áll reggeltől estig? És monda Mózes az ő ipának: Mert a nép Isten akaratát tudakolni jön hozzám; Ha ügyök-bajok van, én hozzám jőnek és törvényt teszek az ember között és felebarátja között és tudtára adom az Isten végezéseit és törvényeit. Mózes ipa pedig monda néki: Nem jó az, a mit te cselekszel.” Ezután a történet után Izráel, Isten parancsára megjelenik a Sínai-hegynél 19:1-8 „A harmadik hónapban azután hogy kijöttek vala Izráel fiai Égyiptom földéről, azon a napon érkezének a Sinai pusztába. Refidimből elindulván, érkezének a Sinai pusztába és táborba szállának a pusztában; a hegygyel átellenben szálla pedig ott táborba az Izráel. Mózes pedig felméne az Istenhez, és szóla hozzá az Úr a hegyről, mondván: Ezt mondd a Jákób házanépének és ezt add tudtára az Izráel fiainak. Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket. Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak. Elméne azért Mózes és egybehívá a nép véneit és eleikbe adá mindazokat a beszédeket, melyeket parancsolt vala néki az Úr. És az egész nép egy akarattal felele és monda: Valamit rendelt az Úr, mind megteszszük.És megvivé Mózes az Úrnak a nép beszédét.” A két történet, Jitró találkozása Mózessel és Mózes találkozása Istennel majd a néppel, magában hordoz egy olyan üzenetet, ami most jelen pillanatban foglalkoztat: miért kellett Mózesnek átadni a tiszteket? Mit mutat ez ma nekünk? Miért rendelte Isten a népet maga elé, hogy egységesen kinyilatkoztassa az Ő törvényét, a 10 parancsolatot? Ebben az egészben az a párhuzamosság, hogy amikor Isten kinyilatkoztatta az Ő törvényét, akkor az egész néppel kötött szövetséget, és nem csak Mózessel! Jitró és Mózes találkozása előképe annak –Isten szétbontotta azt a feladatot amit Mózes végzett–, hogy nem egyszemélyes gyülekezetek vannak! Amikor Krisztus betöltötte a földi életét, érettünk való áldozatát, és Krisztusként a mennybe ment, akkor is megosztotta azt, ami az Övé. Mózes nagy bölcsességgel szétosztotta a többieknek a feladatait! Nem kellene azt gondolnunk magunkról, hogy különlegesek, extrák és mindenek felett valók vagyunk! Krisztus Testében, a zsidó népben és bármilyen embercsoportban meg kellene tanulni, hogy minden szét van osztva! Mózes Jitró tanácsára szétosztja, megosztja a különböző részfeladatokat megbízható emberekkel. Amikor így meg vannak osztva a feladatok, Isten csak akkor tud kinyilatkoztatást tenni, megerősíteni a szövetségét, feladatot és ígéretet adni, amikor együtt vannak azok, akik között szét lett osztva az az egy, amiben része van mindenkinek! A népben mindenkinek volt feladata! A megbízottak Mózes helyett a kisebb dolgokban, a hétköznapokban ítélkezhettek! Ezt kellene nekünk is megélni, hogy ott legyünk azon a helyen, amit Isten adott nekünk, amit Jesua HaMassiah adott számunkra az Ő hatalmában. Nem hatalomként, hanem feladatként! Te pl. a cigányok között vagy, akkor én oda nem tudok elmenni, mert nem az én részem, nem az én feladatom, de mivel te ott vagy, én is veled vagyok! Úgy, ahogy annak idején az egészet egy kézben tartotta Mózes, úgy tartja a kezében ma is Jesua HaMassiah az egész Krisztus Testének a működését. Nem mindent nekem kell csinálni! Tudnom kell, hogy hol a helyem, és hol az én feladatom! Ha nem töltöd be a feladatodat, akkor nem lesz áldás, nem lesz kinyilatkoztatás, és nem lesz egységesen a törvény kijelentve. Mindenki megjelent a Sínai-hegynél! A kereszténységben, Krisztus Testében, nem mindenki van a helyén! Amíg nem lesz egyesítés, addig Istennek nem lesz kinyilatkoztatása, még korszakosan se, még úgy se, hogy várjuk, hogy holnap mit kell tennünk. Amíg nincs egyben az egész nép, addig nincs mennydörgés, nincs sófárhang. Isten várakozik! Amíg egy család nincs együtt, addig nincs kijelentés! Amíg két ember nem köt egymással házasságot, addig nem tudják betölteni azt, ami kettőjüknek együtt adatott, külön-külön feladattal! Isten a nép teljességéhez beszél és nem csak Mózeshez, hanem mindenkihez szól Mózes által, aki Elé mehetett. Neki erre egy külön kiválasztottsága volt, de nem ő volt a főnök! Ez ma a világ trendje és működése: „Ne legyél együtt!” – és akkor nem lesz kijelentés; „Mindenki csinálja a saját dolgát!” – ezzel az egységet bontotta meg a Sátán a felekezetekben, a munkahelyeken, a családban olyannyira, hogy már majdnem idegenek vagyunk egymásnak. Ha nem gyűlünk össze együtt a Sínai-hegynél, akkor Isten soha se fog tudni adni nekünk parancsot és ígéretet. Nem nekem szólnak azok a parancsok, amelyeket Isten ad! Nem a saját látásom, hogy tudom, hogy merre kell menni! Mert az én utam is mindaddig nem mehet előre, amíg más nem csatlakozik azzal a feladattal, amit ő kapott. Sokat beszéltünk a kiadásra kerülő könyvről: ha nincsenek, akik leírják az mp3-akat, nincs aki tördel, nincs korrektúra, nincs nyomda, akkor az egész nem is létesülhetett volna. Egy könyv nem arról szól, hogy x személy meg a könyv, hanem annak sok-sok része van, hiszen a korrektornak is menni kellett, nekem is kellett utaznom és ott vannak mellette a különböző feladatok, amiből ha valaki hiányzik, akkor a teljes nem fog működni. S érezheti az egységet az ember, hogy Isten akarata beteljesedik, Isten áldásában valahogy együtt volt egy csapat, akiknek adatott ez a feladat. Krisztus Teste, mint egy nagy csapat, nincs együtt! De egy közösségben is ez a probléma, hogy várják, hogy az Úr mit mond, mit cselekszik... Hol van a barátod, a testvéred? Az, akinek ezt a részfeladatot meg kellett volna oldania, akinek kötelessége, feladata van Isten felé – és nem ember felé! Hol van bennünk az a felelősség a másik irányába, hogy mind együtt vagyunk? Nem létszámról beszélek, hanem arról, hogy tudom, hogy mi a dolgom! Nem kell a szükségekről beszélni, nem kell felemlíteni se a tizedet, se azt, hogy szükség lenne egy autóra, vagy terembérről beszélni, hanem mindez működik és mindenki tudja, hogy mi a dolga, s elfogadjuk azt, ami a mi részünk! Ha elfogadva a részemet azt betöltöm és csinálom, akkor jön az, hogy „most mindenki jöjjön ide, mert egyként mindenkihez akarok szólni, hogy mindenki tudhassa azt, hogy holnap mi a dolga” – nemcsak a 12 törzsre osztva, hanem személyesen is! Jitró bölcs szólása előremutatott az egész nép jövőjére, s mivel Izráel előképe Krisztus Testének, ez mostanra is szól: van dolgod! Nem megy az, hogy 2-3 ember csinálja, a többi meg nézi őket! Neked is van dolgod, s ha nem vagy a helyeden abban, akkor Isten nem tud együtt bennünket megáldani! Ha valaki hiányzik, akkor az egész állni fog! Nincs olyan, hogy csak Budapesten él a kereszténység és 100 km-rel odébb sehol senki! Akkor az egész magyar kereszténységre szóló ígéret áll! S ugyanez igaz a zsidóságra is: ha a zsidóság szanaszét van, akkor az a feladat, amit Isten a zsidóságnak adott, nem fog működni! (Nem veszett el, és nem is fog, mert Isten ígérete visszavonhatatlan, de amíg nincsenek együtt, az nem működik). A Sátán folyamatosan arra játszik, hogy ez az egység megszűnjön. Ma majdnem szétszórt lettem, mert: a fiam megbetegedett, emiatt az éjszakám álmatlan volt; feleségem is gyengélkedik; megjelent az egyik családtagom, aki operáció előtt van, ő is bizonyos értelemben feladat és akár ima kötelesség; annak a felesége épp egy műtéten van túl – mindez az erőmet szétforgácsolja, szétszórja, s ebben a szétszórtságban Isten nem tudja adni azt, amit Ő akar! Mi a feladatom? „Uram, gyógyítsd meg a gyerekemet, erősítsd meg a feleségemet, s gondoskodjál a családtagomról és annak feleségéről is, erőd és akaratod szerint, adj nekem is, hogy én is tudhassak továbbadni!” Nem esek kétségbe ebben a szétszórtságban, hanem felismerem azt, hogy ezeket a helyzeteket nagyon jól ki tudja használni a Sátán, mert ha nem imádkozom a gyerekemért, akkor lehet, hogy azt mondom, hogy „ma nem tudok eljönni” mert a feleségem gyenge, és el is fáradt a könyv korrektúrájában, meg különben is utaztunk, stb... és könnyen azt mondanám, hogy „Nagyon sajnálom, de ma a Sínai-hegynél való találkozás kimarad”. Egyszerűen engedelmesen oda kell mennünk Elé, és imádkoznunk kell, hogy „Uram, én oda akarok menni, ígérem, ott leszek!” de egyben ott kell, hogy legyen az őszinteségünk is, hogy „mennék, de nem tudok, mert szét vagyok darabolva, szét vagyok szórva, magamban nem vagyok egységes!”, mert ha szolgálni akarsz, de le vagy fáradva, akkor már önmagadban nincs egység. Fel tudok-e készülni arra, amikor Isten elé megyek, hogy magamban egységben legyek? Elfogadással, gondolati egységgel, nem kétségekkel telve? Először is a magunk belső egységének kell rendezettnek lennie! Abban, ami rajtam áll, van időm csendességre, rendezésekre, és kell lennie erőmnek arra is, hogy a külső támadásokra azt mondjam, hogy „Uram, az engem nem enged!”. Ne hidd azt, hogy ez ellen az alkalom ellen ma nem imádkoztak! S érzi is az ember, hogy valami erő szét akarja szakítani, mert nem akarja, hogy aki itt előveszi az Igét, az önmagával egységben legyen. A Sátán ráhatása által emberek között elindulnak a sutymutyok, beszédek... Amíg valaki félrebeszél, szakít, vagy bármi mást tesz, hogy tudja Isten megáldani az egészet? Addig Isten nem jelenik meg a kinyilatkoztatásával, ígéretével és a te ígéreted majd semmivé lesz, mert azt csak te ígérted és onnan hiányoznak a többiek, akikkel együtt és egyszerre akart Isten adni valamit. Valamikor a feladatokat Mózes szétosztotta, most pedig a szétosztásból kell egységesen a nép minden tagjának ott lenni. És ebben a mindenkiben benne van az idős, a beteg, a csecsemő is! Isten gondoskodott arról, hogy mindenki ott lehessen! Vagy egy pusztai állapotra van szükségünk arra, hogy lehetővé váljon a Sínai-hegynél való találkozás? Mert most éppen nem értél rá, mert fontosabb magánügyeid adódtak... Isten szeretete kiterjedhet arra, hogy a pusztába visz bennünket, és akkor ott ráérünk, mert úgyis együtt vagyunk, a semmibe nem tudunk szétszéledni! A bajokban, a bizonytalansában, a semmiben együtt vagyunk. Isten az egységet akarja, de nem azt az egységet, hogy egyvalaki szétszór mindent – ez a Sátán játéka, hogy egyvalaki a főnök, a többi meg semmibe van véve és nincs se szava, se képje! Ez nem egység! A társadalmi és a politikai problémákban ezt naponta megtapasztalhatod. Istennél ez másképp működik! Ő azt, amit szétosztott, arra azt mondja, hogy most hozzátok össze, tegyétek Elém!Te is kaptál Krisztus Testében feladatot, szolgálatot – „hozd ide, mert meg akarlak szentelni!”. „Szenteld meg a népet!”, „válaszd el a világtól!”, „hozd ide őket!”. Az egész életed teljességét oda kell vinni, mert Isten csak így tud megáldani. A Sátán azt mondja, hogy „én vagyok a főnök, te csak egy semmi vagy!” miközben Isten azt mondja, hogy „a sok részfeladat, Krisztus Testének a sok kis sejtje, jelenjen meg Előttem!”. Most, itt az ideje! „Most azért ha figyelmesen hallgattok, szavamra és megtartjátok az Én szövetségemet, úgy ti lesztek valamennyi nép között az Enyém, mert Enyém az egész föld.” – egy folyamat. Nem azt mondja, hogy „máris te vagy az”, hanem „ha”, ami sorozatokat, lépéseket jelent. „Ha figyelmesen hallgattok”, mert „a hit hallásból van”. Ha figyelmesen hallgatsz, akkor meghallod Istennek azt a szavát, amely erősít a hitben, amelyik előrevisz az engedelmességben, tudván, hogy Ő adta, és hogy mindaz amit Ő ad, az nekem jó! Ha nem azért megyek, hogy mit lehet ott kapni, mert osztogatás van! (Mert ha lehet valamit kapni, akkor mindenki összejön ám!) Isten azt mondja, hogy „te hozzál valamit, abból, amit te kaptál!”. Akik a hétköznapokban bírákként ítélkeztek, egymást erősítették, mert azon a területen, ahol az egyik volt, és használta Isten törvényeit, mint Mózes helyi megbízottja, az olyat tudott, aminek te nem vagy az ismeretében. Ha most itt megjelenne öt cigány, hat arab és hét kínai, aki Krisztusé, mennyit gazdagodnánk egymással! Be vagyunk zárva egy akárhány négyzetkilóméterre és nem látjuk az egész világot. Mennyit gazdagodok egy nő meghallgatásából, mert én férfiként nem értek bizonyos dolgokhoz! Milyen jó lenne azt is megismerni, hogy te, a te helyeden hogy éled meg a hitedet! Parasztként, munkásként, bankárként... Mennyit gazdagodhatnánk ezáltal és mennyivel teljesebb lenne számunkra az, hogy Isten mit akar. A másik tud hozzátenni a látásával, a gyakorlatával, a bizonyságaival mindahhoz, amit én ismerek Isten törvényeiből, rendeléseiből. Amikor mindez együtt van, akkor Isten azt mondja ennek a közösségnek, itt, a Kárpát-medencében vagy bárhol máshol: „Megmutattam! Te értesz valamihez, ő ért valamihez! Te tudsz ebben dönteni, ő tud abban dönteni! Meg tudlak benneteket áldani! Csináljátok!” Tietek a feladat és Istené a dicsőség! Össze kellene adni mindazt, amit Isten szétosztott! Amiként Mózes szétosztotta a feladatokat a többieknek, hasonlóképpen Isten neked is osztott valamit! Amiben te jobban látsz, mert az a feladatod, akkor abban döntsél, mert azok vannak rádbízva! Ha vidéken élsz, akkor egészen más gondolkodású emberekkel találkozol, mint egy városban! Ne cseréljük össze a döntési szándékokat és igazságokat! Isten szabálya, törvénye ugyanaz, de más a végrehajtási formája! Kis dolgokban ott, te azt jobban tudod!Nem tud mindent az ember. Ebből a kis országból mi nem látunk messzire! Oly nagy szükség lenne a vándor legényekre – mint annak idején – hogy hozzák azt az ismeretet, hogy ott mi van és miképp élnek. Ha esetleg nekem egyszer Németországba kell mennem, akkor nehogy ne értsenek meg, nehogy az legyen, hogy a testvérem nem tudja, hogy én ki vagyok. Össze tudjuk-e adni mindazt, amit Isten közöttünk szétosztott? Akkor van csak az a teljesség, amit Ő meg tud áldani! Amikor Isten az embert teremtette, akkor is azt egybe, férfinek és nőnek teremtette! Ha az szétvált, Ádámban és Évában, akkor tudja csak őket megáldani, ha megint egyek lesznek! Egy családdal megint ugyanez a történet! Ha azok szét vannak szorva a világ különböző részein, akkor nem tudja Isten őket megáldani! Majd ha egy helyen, abban, ami nekik adatott egyek lesznek, akkor lesznek megáldva! Mindez nem zárja azt ki, hogyha valakinek Istentől máshova van elrendelve az útja, akkor ott az Ő áldásában lehet – de ez egy másik történet, ne hívatkozzunk mindig erre! Oly sokszor várjuk az ígéreteket, hogy „Uram, mit kell csinálni?” Eggyé kellene lenni! Először is saját magadban, mert még magaddal is vitatkozol, magadat is leköpöd és vádolod... Mit kezdhet így veled Isten, ha darabokra vagy oszlódva? Az ember személyes rendeződése után szükséges a társkapcsolatában való rendeződés is, ahol két azonos, de mégis különböző, önmagában rendezett emberről van szó! Rendezd magadat, s ami benned van, az legyen egységes! A kezed és a lábad egyformán járjon! Egy parancsra, egy gondolatra! Ha miközben a templomba mész, a metrón a másik zsebéből lopsz, az nem jelent egységet! Persze, lehet így is élni, zsebtolvajként gyónni járni. Lehet úgy is adakozni, hogy „itt a pénz!”, de ha a szádat kinyitnád, akkor az egészen mást mondana! Oly sok nem egységes dolog van bennünk! Kétségeskedünk és vitázunk saját magunkkal. Isten türelmes, „döntsd már el végre kisfiam, hogy mit akarsz!”. Ő megmondta, hogy mit akar! Vedd elő azt, hogy mit mondott a teremtett világról, abból terólad... – van még esetleg valami további kiegészítő ötleted? Akkor azt dobd el! Ő egészen mást, egy konkrét helyet és feladatot adott neked is! Mi ez a futkározásunk és ugrándozásunk? Nekünk az ugrálás a lételemünk, ahelyett, hogy leülnénk és csinálnánk a dolgainkat. Egységes vagyok-e önmagamban? Olyanok-e a kapcsolataim, hogy azokban csak egység van (házasság révén és testvéri szinten)? Ha nincs egység, az még nem biztos, hogy háborút jelent, csakhogy nincs semmi közünk egymáshoz! Én nagyon szeretem a kínai testvéreimet, de hogy ők mit csinálnak, nekem arról fogalmam sincsen! Az ő dolguk! Ha elmondják, akkor örülök annak, hogy őket megismerhettem, de nem valószínű, hogy van valami közös, ami áldás mindkettőnknek. Mi egy nagyobb áldásban vagyunk benne, Krisztus Testének a kompklex áldásában. Megvan-e az egység bennem? Megvan-e az egység a személyes kapcsolataimban? S ha egy szellemben vagyok a többiekkel, akkor az egységnek alapvetően működnie kell. De megőrizted-e a már meglevő egységedet? Mert a Sátán ott van a maga kísértéseivel: Isten mit mondott és a te tested mit kíván?Isten mit ígért és te mit gondoltál? Jön a súgás, a bennünket kísérő Sátán besúg a hátunk mögül. Ő, a szétdobáló, aki az egységet szétdobálja! S erejében építi az egységet, de ez nem az az egység, amiben a nép egységes, hanem a nép felett egyedül egységes... Vedd észre, hogy melyik az az egység, ami Istentől való! Az Istentől való egységben a részek élnek, a helyükön vannak és tudják a beosztásukat, épp úgy, mint egy autóban az alaktrészek mind a helyükön vannak. Nem vagy személytelen és fölösleges eszköz, hanem része vagy valaminek! A Sátán egyedül akar egységet csinálni, Isten a sokból akar egyet tenni, a Messiás Testét összeötvözni, szabadon, az Ő uralma alá! Hiányzol és kellesz oda, és számonkérhető vagy, ha nem vagy a helyeden, mert azért nem mennek a dolgok, nincsenek áldások és ígéretek! Látsz egy halmaz rozsdás alkatrészt, amelyből bármikor lehetne egy gép, egy autó; látsz egy csomó leöregedett, lerozsdásodott hívő életet, ami nincs egymáshoz illesztve, ahol nem szolgál az egyik a másiknak, összekapcsoltan, egy célra! Pedig Isten ezt akarja! „Szenteld meg magadat, találkozni akarok veled!” Elválasztva magamat minden mástól, odaállok Elé! A legnagyobb veszély és probléma ma az, hogy mindenki egységet alkot és nem részegységet! Ma mindenki király, önmagának és a világnak fontosnak tartott (valójában nulla) valaki, és nem az egység része. Amíg nem vagy része egy egységnek, addig az egységre szóló áldásnak nem vagy élvezője, munkálója és áldottja! Isten ezt akarja! De nem úgy, hogy amikor kész van valami, akkor azt berakjuk a múzeumba, hanem össze akar rakni valamit, ami működik! Krisztus Testének működnie kell! Észreveszem azt, hogy milyen tág ez a teremtett világ, hogy 7 miliárd és 200 millió ember van ezen a Földön, s ha van látásom, akkor mindig valaki hiányzik! Még valaki... De nem evangelizációs missziós parancsként, hanem belülről fakadó érzésként, hogy még ő is hiányzik ebből a csodaszép puzzle-szerű egységből, hogy kiformálódhasson Krisztus Teste a maga teljességében! Tényleg azt éljük meg, hogy én kiformálódtam, de „még csatlakoznia kellene valakinek hozzám, mert egymáshoz illeszkedve még teljesebb a kép és nagyobb a növekedés”! Nem hiányzik valaki? Persze, ahhoz neked is kell még formálódnod, de elsőként kerülj a helyedre, mert van helyed és hiányzol a helyedről! Ha megnézed önmagadat, akkor az a puzzle-rész se egész, csak kiegészítő! S akkor egészül ki, teljesedik ki és akkor ad egy áldásos igazi képet, ha hozzá is illeszkedik Krisztus Testének egy másik darabja. Mózes volt a nép vezetője, aki a nagyobb dolgokban döntött, de a kis dolgokban ott voltak a többiek, akiket ő nevezett ki. Nincs ez ma sem másképp! A nagyobb dolgokban mindig és mindörökké Krisztus lesz az ítélő! De vannak kisebb dolgok is, mint pl. a te bizonyságaid, amelyek lehetnek ítéletként más emberen; a te jó szavad, figyelmeztetésképpen, hogy „ezt ne!”. De az is előfordulhat, hogy mindketten, Krisztus Testének a részei vagyunk, de nem vagyunk összeilleszthetők. Találd meg a helyedet, hogy ott jobban növekedhessen Krisztus Testének látható formája és képe! Mindenkinek a maga helyére kell kerülni! Minden egyes részhez tartozik valaki és valami! S mindaddig, amíg ez nincs együtt, a kép nem teljes! Krisztus Testének az épülése folyamatos és egyszer be kell fejeződnie, mert eljön a Vőlegény, a Messiás, aki akkor már nem a Szövetségét, hanem a Szövetségnek a számonkérését, az ítéletet fogja hozni, s Előtte mindannyiunknak meg kell jelenni. Nem mindegy, hogy úgy állunk Előtte, ahogy Ő akarta ezt a képet, vagy szanaszét! Annyira nem vagyunk egyek és együtt, hogy ha most visszajönne, akkor mit szólna mindehhez a káoszhoz!? Hol vagy? Hova lettél? Hova illeszkedtél be? Isten az egységet akarja, de a Sátán is, egységet akar, csak egy másik fajta egységet! Az Isten szerinti egységben te valaki vagy, akinek egységre kell jutni önmagában. Valakihez illeszthető vagy, akivel egységet kell alkotnod. És minden egyes darab még tovább és még tovább illeszkedik valahova abban az egységben, amit Isten épít. A mi engedelmességünk és akaratunk által kerülünk a helyünkre, elfogadván azt az utasítást, hogy „Szenteljétek meg magatokat, mert meg akarlak titeket áldani!”. Válaszd el magad minden ragadványtól, minden olyan helyről, ahová beillesztetted magadat! Menj a helyedre, hogy másokkal együtt menve Isten megáldhasson az ígéretével is! Egységépítés Jitrótól kezdve egészen a néppé válásig – feladatok szétosztásától egészen a Krisztus Testének a felépüléséig. Ma is tart ez a folyamat! Mózes adott feladatokat kisebb dolgokra, Krisztus ránkbízott feladatként kisebb dolgokat, hogy azokat a mi szolgálatunk által beteljesítsünk! Ha ezeket összeadjuk, akkor többet látunk, áldás számunkra! A másik ember akár azzal is meg lehet bizatva, hogy minket is megítéljen, hogy a megszentelődés útján tényleg megszentelődhessünk Isten előtt! Krisztus Testének az egysége ebben a korban nagyon kérdőjelesen néz ki.
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN. |